volt, hol nem volt élt egyszer egy gazdag indiai maharadzsa, aki szörnyű hátfájdalmakkal küzdött. Fájdalmát nem tudták enyhíteni az akkor élt legmodernebb orvosok sem. Az egész világról jöttek hozzá különféle orvoslási módszerekkel, jövendőmondók és kuruzslók, mindegyik a maga technikájával próbálta meggyógyítani a maharadzsát. De mindez hiábavalónak bizonyult. Már az ágyasaiban sem lelte örömét, már nem lett jókedvű fiatal hölgyeinek közelségétől sem. Az egyik ágyasa, aki legjobban szívébe zárta a maharadzsát, megszánta a férfi fájdalmát. Egyik reggelre cseresznyemagokkal töltött és a szájánál bekötött fura formájú zsákot hozatott a maharadzsának, és kérte ezután csak ezen üljön. Megszületett a babzsák őse. Ezután a maharadzsa nem csak a babzsákon ült, hanem változtatható formája miatt olykor végig is dőlt rajta. Csodák, csodájára egy idő után enyhülni látszott hátfájdalma, sőt egy idő után úgy érezte teljesen meg is szűnt. Nem tudhatjuk, mennyi igazság van a babzsák történetében, abban viszont megegyezhetünk, hogy aranyos történetet hagyott az utókorra a legenda.